/Raven/ 3. Fejezet

Eunhee ott hagyott Doojoonnal, Én meg nem mertem rá nézni. Szégyellem magam, amiért ilyen vagyok, mert tudom, hogy fájdalmat okozok neki ezzel. Kibontottam az energiaitalom, és bele ittam.
-Nincs alkohol? - kérdezte Joon.
-Hee kidobta a vodkámat. - vontam vállat.
-Figyelj... - leült, és maga mellé húzott -Tudom, hogy nehéz, de hidd el, mi segíteni fogunk. Nem leszel egyedül. - állát a vállamra rakta, megölelte a hasam, kicsit hülyén ültünk így, de nem érdekel.
-Nem fog menni. Már annyit próbáltam, mindig ugyan ott kötöttem ki. Részegen, vagy bedrogozva a kanapétokon. - mutattam rá a lényegre. Felsóhajtott, és elengedett.
-Túl hamar adod fel. - állt fel. -Megyek, mert Junhyunggal műsorba megyünk. Addig jó lenne ha nem ütnéd ki magad. - mondta.
-Őrszem kisasszony mellett szerinted lehetséges? - néztem fel.
-Tőled minden kitelik. - fintorgott.
-Rendezek egy sztriptíz show-t. - vigyorogtam.
-Hol lesz, mikor? Sztriptíz? Én is megyek. - jelent meg Hyunseung. -Hülye. - nevettem el magam.
Miután Doojoon elment, én a szobájába telepedtem, és az ágyra feküdtem. Olyan illata volt mint neki. Arcom a párnába furtam és el is szundiztam. Röhögésre keltem. Fogtam a cigis dobozom gyújtót, és kimentem cigizni. Le kell lépnem valahogy, mert reszket a kezem. És innom kell. Vagy minimum egy füves cigi. Fejem a korlátra hajtottam, és próbáltam normális ütemben levegőt venni. Kezdődik az elvonási tünetek. Elszívtam a cigit, és kilopakodtam. Már épp nyitottam volna az ajtót, cipő a kezemben volt, amikor rám szóltak.
-Hová hová hölgyem? - Eunhee volt.
-Cigit venni. - néztem rá félve.
-Francokat! Mars be a konyhába, majd Doojoon vagy valamelyik fiú hoz neked! Gyerünk! - tapsolt. Csalódottan leraktam a cipőm, a kabátom, és csoszogtam... vagyis vonszoltam magam a konyhába. Dongwoonnal főztek épp, és engem is beállítottak, zöldséget pucolni. Közben Ayu segget riszált a 2ne1 I'm the best számára. Én meg szakadtam a nevetés miatt, mert csatlakozott Hyunseung és Dongwoon is, Kiki meg fetrenget az asztalnál.
-Mekkora arcok vagytok! - fogtam a hasam.
-Tudjuk. - Eunhee csücsörítve bepózolt, na kész, Én itt feküdtem ki. Seung rácsapott Dongwoon hátsó felére, Ő meg úgy csinált mint Ilhoon a Wow dance practice videóban, kezét az ajka elé rakta, másikat pedig az arcára. Már sírtam, úgy nevettem.
-Hát Ti meg? - jelent meg Joon. Odakusztam hozzá, megfogtam a nadrágját és megpróbáltam egy értelmes mondatot kinyögni, de olyanok Eunhee vagy Kiki bevágott egy hülye fejet, Én pedig újra röhögtem. Végül arcom takarva a combjával, levegőt kapkodva kezdtem beszélni.
-Vigyél dili házba! Ezek nem normálisak. - megint elröhögtem magam, mert előttem meg, lehajolt Yoseob, aki az előbb a haját rázta, mint egy rocker, és bekancsalitott. Kifeküdtem. Egy az egybe, lefeküdtem a padlóra, és ott röhögtem. Doojoon csak mosolyogva nézett minket. A többiek pedig pukkadoztak a nevetés miatt, mert visszafogták magukat, aztán amikor abbahagytam, Ők kezdtek röhögni. Doojoon kapart fel, és vitt onnan ki, mert már levegőt alig kaptam.
-Jézusom. - fogtam a hasam.
-Jól vagy? - ült mellém Joon.
-Aha. Csak izomlázam lett a sok nevetés miatt. Milyen volt a műsor? - ültem feljebb, hogy lássam. Felém fordult, és mesélni kezdet. Mondta, hogy kérdezték lesz e comeback, meg, hogy mikor fognak szabadságra menni. Ilyesmi. Elmosolyodtam, hisz örülök, hogy sikerült neki az álma. Aztán lefagytam, mert túl közel volt.
-Joon. - szólaltam meg, de csak megrázta a fejét, megfogta a tarkóm, és megcsókolt.
Mióta vártam már erre, és most szinte a karjaiba olvadtam. De tudtam, hogy ezt nem szabad. -Állj le! - toltam el hirtelen.
-Rav... - nézett rám.
-Most ezzel mindent el szúrtál! - kipattantam mellőle és kivágtam az ajtót, felkaptam a kabátom, a cipőm és így rohantam ki az utcára. Egyik sarkon felkaptam a cipőm, és a kabátom, és sétálni kezdtem vettem egy üveg piát, és elmentem egy motelba. Kivettem egy szobát, és ott inni kezdtem. Könnyeim folyni kezdtek, és csak fogtam a fejem. Annyira szeretem, és mégis fájt, hogy megcsókolt, mert ezzel tönkre tett mindent. Abban a hitben voltam, hogy csak haver vagy szomszéd ként néz rám, erre fogja magát és megcsókol.
Óh, Istenem! Már amióta ismerem, erre vártam, hányszor álmodtam is vele, hogy nem azt a csúnya lányt fogja látni, hanem engem, és velem lesz, és most megtette, ezzel lerombolta a jól, és gondosan épített falaim most egyetlen mozdulattal lebontotta.