/EunHee/ 2.Fejezet

Délután szem dörgölve mentem ki a nappaliba ahol éppen Yoseob zaklatott valakit a kanapén. S ekkor Raven rohant el mellettem mint egy tornádó. Hallottam ahogy berobbant a fürdőbe és Dongwoon elsikoltja magát. Bevallom kicsit felkuncogtam Dongwoon sikításán, de azért sajnáltam is szegényt. De inkább Raven-en járt az agyam. Sokkal jobban le van robbanva mint mikor utoljára láttam. Én nem túl sűrűn látom mivel ritkán jött fel a dorm-ba, inkább kávézókban találkozott DooJoon-nal. Magamra vettem a kedvenc kockás ruhámat és bementem a konyhába csinálni valami vacsorát. Kivitettem Yoseobbal Raven-nek, majd leültettem őket az asztalnál. Mivel Dongwoon is képes főzni ketten szoktunk, de mikor fellépnek én csinálok nekik enni. Főztem teát hogy Rav jobban legyen majd vártam hogy DuJun hazaérjen és ő is egyen. De persze csak levágta az ajtóban a cuccait és odarobban szegény lány elé. Én kezembe fogtam a cuccokat és csak pislogtam ahogy Raven elviharzott mellettem és nyomott két puszit az arcomra, majd bevágódott mögötte az ajtó.

-Mi volt ez?-lépett mellém Yoseob és átkarolta a derekamat.

-Leissza magát a sárga földig, utána pedig kereshetem meg!-rohant be Joon a szobába és ő is bevágta maga mögött az ajtót. Csak pislogtam mint egy megszeppent kiscica a mögöttem álló unokabátyámra hogy most mit csináljak.

-Ezt add csak ide.-mosolygott rám Seobie és kivette a kezemből a táskát és a kabátot s elvitte. Tág csillogó szemekkel mentem vissza a konyhába és Hyung simogatta végig a kezem egy kis mosollyal a száján. Szeretem mikor mosolyognak főleg mikor ő. Ritkán látni igazán jókedvűnek hiszen kissé „egocentrikus” és „öntelt”. De érzékeny is, egyáltalán nem olyan mint amilyennek a rajongók várnák. De egyik fiú sem olyan! Na jó! Yoseob az tényleg olyan mint amilyennek elképzelik, de ő sem mindig az a túlpörgött vekker. Kitettem egy tányérra Joon vacsoráját és egy tálcára raktam, majd egy pohár narancslevet is tettem mellé.

-Felvigyem?-kérdezte aggódó hangon Woonie.

-Megoldom.-mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát. A szoba ajtóban egy mély lélegzetet véve kopogtattam, de választ nem kaptam. Lassan nyomtam le a kilincset és bekukucskáltam a résen. Joonie egy szivacs labdát dobált az ágyon hanyatt fekve.-Bejöhetek?-kérdeztem halkan. Megint csak nem kaptam választ, ez azt jelenti még mindig nagyon ideges. Beljebb mentem és leültem mellé az ágy szélére, s ölembe fektettem a tálcát. Rám sem nézett így letettem a tálcát a földre és felfeküdtem mellé. Átölelt és így valahogy mindig megnyugszik. Húsz perc múlva már lehiggadt.-Hoztam neked enni.-mosolyogtam rá.

-Köszönöm Eunhee. -nyomott puszit az arcomra.

-Mosolyogj már.-nyafogtam mellette és tág boci szemekkel néztem. Próbálta erőltetni de nem ment, ezért a két mutatóujjammal én húztam a száját mosolyra.-Máris jobb!-kuncogtam az idétlen fején.

-Na! Ne akard hogy rád uszítsam Hyunseung-öt!-kuncogott.

-Nem mered!-szűkítettem össze a szemeimet.

-Próbáld ki!-nézett vissza ugyan úgy.

-Inkább nem!-pattantam fel és a kezébe nyomtam a tálcát-Egyél mert pici maradsz!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Akkor neked kéne enni!-kiabált utánam én pedig rányújtottam a nyelvem. A nappaliban mindenki szét volt nyúlva.

-Pudingok!-kuncogtam el magam.

-Puding? Hol?-pattant fel Hyunseung.

-Olyan éhenkórász vagy.-nevettem fel-De ha szeretnétek csinálok pudingot.

-Még szép hogy szeretnénk!-nézett könyörgően Gikwang.

-Tényleg túl jó szívem van.-morogtam-Ha nem edzenétek tuti hogy gurulnátok mint egy labda.-vonultam be a konyhába és kinyitottam a laptop-om. Bekapcsoltam a zenelejátszómat és pont a fiúk legelső dala szólalt meg. Felhangosítottam hogy kellően meglegyen a hangulat és táncikálva, s énekelve kezdtem neki a pudingnak. Ezek a bolondok nem bejöttek és elkezdték énekelni? Bolond fejeket vágva énekeltek velem együtt. Mikor nem volt szöveg, csak a ritmus én kezdtem el táncolni az én kis „magán koreográfiámat”.

-Ezt többet ne csináld.-ölelt meg az unokabátyám.

-Miért?-pislogtam értetlenül.

-Hyunseung-öt nem fogom vissza!-vinnyogott a röhögéstől, majd elkezdte azt a bolond madárhangot.

-Kiscsibém, ha megint beszólsz! A fütyülődet levágom!-dőltem neki miután lekapcsoltam a tűzhelyet.

-Uhh. -nevette ki Kiki.

-Kitegyem?-tette le az utolsó poharat mellém Woonie.

-Ha szeretnéd.-mosolyogtam fel rá. Hát igen ez van ha csak 167 centiméter az ember. Mindenki magasabb nálam és ezért meg is kapom a piszkálásokat. Leginkább a kiscsibémtől és Doojoon-tól.

-Dongwoon te kis perverz!-visított Seunggie, mire szegény fiúnak pipacsvörös lett az arca.

-Féltékeny vagy?-kacsintottam a kis gonosz manóra.

-Ha velem alszol, nem leszek!-vigyorgott Seung.

-Csak szeretnéd!-nevettem fel-Én már Junhyung-gal alszom.-öleltem meg az én rapper-emet.

-És csak így közlöd?!-játszotta meg a besértődöttet.

-Majd legközelebb hamarabb jelentkezz.-nevettem.

-Rendben!-vigyorgott. Hyung is megölelt és így húztam magam után bárhová mentem.

-Várj segítek.-engedtem el az én bogaramat és odasiettem Woonie-hoz betenni a hűtőbe a tálkákat.-Köszönöm a közreműködést.-emelkedtem lábujjhegyre és nyomtam egy puszit az én kis kuktám arcára. Megint elpirult, de ezzel szokás szerint nem törődve húztam ki a nappaliba a többiek után. Ekkor kezdett dörömbölni valaki az ajtón, szinte rugdosta az ajtót.-Nyitom.-engedtem el a maknae kezét és odasiettem az ajtóhoz. Raven volt az teljesen bekészülve és beleájult a kezembe.-Fiúk!-mondtam hangosan mert én nem bírtam volna elvinni még a kanapéhoz sem. DooJoon viharzott mellém s kivette a kezemből a lányt s lefektette a kanapéra. Aggódva kezdte el csapkodni az arcát mikor hallottam hogy sóhajtott, szóval nem elájult hanem elaludt.-Menj aludni.-tettem a kezem a leader vállára.

-Nem vagyok álmos...-motyogta és megcáfolta egy ásítással.

-Menj csak, majd én vigyázok rá.-ültem le mellé a földre.

-Aludj csak.-tolt meg egy kicsit.

-Joonie! Indíts!-néztem rá csúnyán, felsóhajtott és elment lefeküdni, szerintem az én szobámba ment mivel messzebbről csukódott az ajtó mint az ő hálójuk ajtaja. Betakartam Raven-t és vittem mellé egy lavrot, ha hánynia kell oda ürítsen ne a szőnyegre, majd beültem a fotelba s elaludtam. Reggel elgémberedett végtagokkal keltem fel. Kimentem a konyhába és csináltam reggelit. Ma a fiúknak szabadnapjuk van, így több időt töltenek itthon. Mikor mindenki fent volt Raven még aludt a kanapén a fiúk pedig körbeülték az asztalt.

-Mi lesz vele?-kérdeztem DuJun-t.

-Elviszem egy elvonóba.-sóhajtotta-Mást nem tudok tenni.

-Nem! Nem engedhetjük sehová, segíteni kell neki Doojoon. Ez nem mehet így tovább. Amióta ismerem, évről évre egyre jobban süllyed el. Tegnap úgy be volt állva, és mérget veszek rá, hogy nem csak a pia miatt, hogy fogalma se volt arról, hol van. Beszélni se bírt rendesen.

-Igaza van Hee-nek. -mutatott rám Junhyung -DooJoon, jól gondold meg! Ha nem akarsz egyszer arra kelni hogy a zsaruk hívnak, mert valahol túladagolta magát, akkor most fogunk neki segíteni.

-Én segítek. Itt maradok és figyelni fogom amíg ti fellépésen meg próbán lesztek vagy vigyük elvonóra?! De persze onnan is meglépne mint tavaly.-bólintottam.

-Nem akarom elvinni megint.-sóhajtott Joonie.

-Akkor ezt megbeszéltük!-csaptam össze a tenyeremet és leugrottam a konyhapultról-Most pedig viszek enni a Csipkerózsikánknak.-tettem mindent tálcára, nem is figyeltem mikor letettem a dohányzóasztalra a tálcát hogy eltűnt.-Hát ez a lány hol van?-kérdeztem hangosan -Raven!-szólongattam és körbejártam a lakást de sehol sem találtam.-Nem láttátok Raven-t?-mentem vissza a konyhába.

-A kanapén kell lennie.-állt fel Yoseob.

-Jéé?! Nem mondod?! Azt hittem a pincében van!-forgattam meg a szemeimet.

-Már miért lenne a pincében?-pislogott rám.

-Szőke!-nyomtam puszit a homlokára.

-Elmegyek megkeresni!-kapta magára a kabátját Joon.

-Persze! Hogy lerohanjanak a rajongók!-álltam meg előtte-Majd én megkeresem.-vettem fel a cipőmet.

-Nem lesz bajod?-kérdezte aggódón Dongwoon.

-Vigyázok magamra.-mosolyogtam rá-Megígérem!-léptem ki az ajtón. Pár sarokra a lakástól láttam meg Raven-t az egyik padon cigizgetett. Csendben ültem le mellé, nem foglalkozott velem, én pedig nem szólaltam meg. Vártam.

-Tényleg ennyire rossz a helyzet?-nyomta el a cigarettáját.

-Ha hagyod hogy segítsünk, hamar túlvészeljük.-mondtam halkan.

-De nehéz lesz.-kezdte el kibontani a Vodkáját.

-Az lesz. De képes vagy rá.-csúsztattam a kezem az üvegre.

-Nem vagyok képes semmire. Nem vagyok elég kitartó és...-akadt el a szava.

-Ezt többet nem akarom meghallani!-álltam fel-Képes vagy rá!-vettem ki a kezéből az üveget és belevágtam a kukába.

-A Vodkám...-nézett boci szemekkel.

-Nincs szükséged rá! Gyere, inkább veszünk fagyit és otthon lealázzuk a fiúkat karaoke-ban!-fogtam meg a kezét és elkezdtem húzni. Behúztam a legelső kisboltba és telepakoltam a kezét fagyikkal s gyorsan kifizettem. Vettem még egy energiaitalt kárpótlásért Raven-nek s hazamentünk. Szatyrok tömkelegét fogtuk és a kezünk már lassan leszakadt. Kinyitotta az ajtót én pedig bevonszoltam magam a nejlontáskákkal.

-Miért nem szóltál hogy egy erős férfire van szükséged?-vigyorgott Hyunseung és elvette a tasakokat. Azért látszott az arcán hogy mindjárt összeszakad, de nagyon férfinek akarta magát érezni ezért egy bárgyú vigyorba fojtotta el. Bevitte a konyhába s feltette az asztalra majd elkezdte kipakolni a szatyrot, szokás szerint magának keresi a nasit.-Fagyiii!!!-ujjongott.

-Előbb edd meg a pudingodat!-nevettem miközben lehúztam a magassarkút. Joon és Raven egymással szemben álltak és pislogtak-Belement.-fogtam meg DuJun vállát és rámosolyogtam. Szemei felcsillantak, én pedig otthagytam őket. 

/Raven/ 1. fejezet

Szarnak áztam, nincs cigim, és kell egy sör. Felsóhajtottam, aztán fogtam a cuccom, és becuccoltam egy buszmegállóba, elő vettem a mobilom, majd hívtam az egyetlen embert, akiben bízok. Doojoon. Gyerek kori barátom, és már két hete nem láttam.
-Mondjad! - vette fel. Álmos hangja volt, nem csoda, hisz hajnali fél kettő.
-Az a mocsok kirakott, szarnak áztam, fázok, éhes vagyok, és fel mehetek hozzátok? Nincs hová mennem. Ígérem, két napnál tovább nem leszek. - hadartam.
-Gyere. - sóhajtott.
-Köszi. Imádlak! - leraktam, és mivel három sarokra voltam tőlük, sétáltam, vettem cigit, és sört, meg egy üveg whisky-t. Nem vagyok az a pasi után síró csaj, de ez szarul esett most Sooyoungtól. Én kaptam rajta mással, és Ő rakott ki. Barom. Joon régen a szomszédom volt, ő védett meg mindig a suliban, de miután elment, mert Idol akart lenni, egyedül maradtam, zűlleni kezdtem, ittam, most is iszok, drogoztam, most is hébe-hóba, cigizek, és én lettem a rossz kislány, aki előtte kis béna volt, de miután elhagyta élete egyetlen első szerelme, rossz lett. Ez vagyok én. Izgi mi? Raven a nevem, három éves koromban jöttünk ide anyuékkal, mert apu itt kapott egy jó melót. Mivel Én voltam az amcsi hülye csaj, aki még koreaiul se tudd rendesen, ki lettem közösítve, de Joon volt az egyetlen, aki megvédett. Sose mondtam el neki, hogy szeretem, de az idő alatt, valahogy szimpla szeretet lett belőle. Ez van! Sose voltam kitartó. Persze ha róla van szó, akkor nagyon is az vagyok.
Felcaplattam a harmadik emeletre, ledobtam a csomagjaim -szám szerint három-, és bekopogtam. Pár perc múlva nyilt az ajtó, kendő a fejemre, bőröndök be, én pedig már félig meztelen voltam, mert Joon bepaterolt a fürdőbe, közben leszedte a bőr kabátom, és a vizes pólót, melltartó és nadrág volt rajtam csak.
-Hozok egy pólót, zuhanyoz le, csináltam szendvicset, aztán alvás! - mondta. Rá vigyorogtam mint a macska az Alice filmből, és levettem a melltartóm. Megforgatta a szemét, és kiment. Lezuhanyoztam, jó alaposan letöröltem magam, felvettem azt a pólót amit Dujun behozott, és egy bugyit is mellé, meg a melegítő nacim. Egyem a lelkét. Kicsoszogtam, és levágódtam mellé.
-Köszi még egyszer. - néztem rá.
-Már hozzá szoktam az ilyen afférjaidhoz. - karolta át a vállam. -Alszok a kanapén, holnap keresek lakást, és le is lépek. - mondtam.
-Maradhatsz nyugodtan pár napig, senkit se zavarsz. - homlokomra adott egy puszit, aztán elment, hozott párnát, és takarót, majd aludni ment. Én pedig bevedeltem a hat doboz sört, és az üveg whisky-t. Pusztítsuk az agysejteket! Éljen!
Másnap reggel, már ha fél három az reggel lenne, szóval másnap arra keltem, hogy az orrom csikizi valaki.
-Yoseob, leruglak mint hülye gyerek a cipő orrát. - morogtam.
-Még él! - kiabált. Megfogtam a fejem, mert akkorát dobbant, hogy azt hittem kiszakad! Aztán hánynom kellett, így Seobot átugorva, rohantam a fürdőbe. Dongwoon épp zuhanyzott, és lányosan fel is síkoltot amikor rátörtem az ajtót, de most az volt a legkevesebb, hogy vele foglalkozzak. Na, ha a Niagara vízesés, akkor ez szerintem... nem tudom mi volt. Majdnem fél órát gubbasztottam a wc fölött, és nem volt jó érzés. Kiki jött be hozzám, leszedett a budiról, megtörölte az arcom, aztán a mosdóhoz vezetett, én pedig arcot és fogat mostam.
-Dujun? - néztem Kikire.
-Rádió adásban. - mosolygott.
-Akkor még úgy egy órám van a szent beszédig, addig valahogy tompítani kell a fej fájásom, enni, és cigizni! - egyenesedtem ki. Megtöröltem az arcom, és kimentem. Dongwoon aggódva nézet, én pedig rá mosolyogtam.
-Ne aggódj, nem láttam semmit. Kicsit vonzóbb volt a WC. - paskoltam meg a vállát. Olyan vörös lett a feje, mint egy cékla. Egy gyors cigi, az erkélyen, takarva, ettem, ittam teát, kaptam három szem bogyót, és vártam Hurrikán Dujunt.
A várt időmnél hamarabb jött haza, úgy húsz perccel. Ledobta a dolgait, aztán elém állt.
-Igen, előnyös látvány. - néztem szembe az ágyékával, jól áll rajta a fekete feszülős farmer.
-Most komolyan Chibi! - na itt már baj van, ha Chibinek hív. Azért vagyok Chibi mert kicsi vagyok, és hülyén ejti ki a nevem. Olyan picire húztam magam, mint egy veréb télen. -Oké, hogy kidobtak, csurom vizesen állítasz be, hajnalban, de, hogy hat sört és egy egy literes whiskyt lenyomj a torkodon, na az már sok. - felnéztem rá. Mérges. De még mennyire, hogy az. Ilyenkor, szemei szűkebbek, ajka mint egy vonal, nyakán, és a halántékán dobog az ér, és fújtat mint egy bika. Félelmetes. Rosszabb mint apa, vagy anya együtt.
-Bocsi Joonie. - jó másnapos boci szemek.
-Nem hatsz meg ezzel. Tönkre teszed magad. Cigi, pia, meg Isten tudja miket szedsz még be, ha nem látom. Anyád ki van akadva, mert mivel voltál szíves számot cserélni, és nekik nem szólni, engem hív, heti három nap, hogy élsz-e még. Nem szép dolog ez tőled, ugye tudod? Hová lett az a lány, akit megismertem? - itt telt be az a bizonyos pohár. Felpattantam, és hibá vagyok kicsi, most nem érdekelt.
-Nos, anyu mindig akkor hív ha be vagyok állva, részeg vagyok, vagy éppen dugnak. Az a lány pedig abban a parkban, ahol bejelentetted, hogy inkább leszel Idol, és mész el, ahelyett, hogy engem védj. Otthagytál, egyedül, összetörten, és másnap amikor az a fekete kocsival elmentél, még csak nem is köszöntél. Na, akkor hol maradt az a régi Raven Black, a kis szerencsétlen, szemüveges, fogszabályzós kislány? Mert én sejtem. - mérgesen cibáltam le magamról a ruhát, és vettem fel egy cica nadrágot, egy fekete atlétát, rá a bőr kabát, cipő, cigi, telefon. -Szia Eunhee, viszlát Eunhee. - puszit nyomtam a lány homlokára, aki biztos hallotta mi volt a téma. Kirobbantam az ajtón, és már ott se voltam. Hátra dobtam a szürke hajam, fogtam egy taxit és elmentem...

Totál beállva mentem vissza a fiúk dormjába. Bekopogtam, csengettem, rúgtam az ajtót, aztán Eunhee nyitott ajtót. Na innen már semmire se emlékszem.
Másnap, fogalmam nincs mikor keltem, de nem bírtam mozdulni.
-Nem! Nem engedhetjük sehová, segíteni kell neki Doojoon. Ez nem mehet így tovább. Amióta ismerem, évről évre egyre jobban süllyed el. Tegnap úgy bevolt állva, és mérget veszek rá, hogy nem csak a pia miatt, hogy fogalma se volt arról, hol van. Beszélni se bírt rendesen. - hallottam Eunhee hangját.
-Igaza van Hee-nek. Doojoon, jól gondold meg. Ha nem akarsz egyszer arra kelni, hogy a zsaruk hívnak, mert valahol túl adagolta magát, akkor most fogunk neki segíteni. - Ez Junhyung volt.
Mindig is szerettem a szó kimondó személyiségét.
-Én segítek. Itt maradok, és figyelni fogom amíg ti fellépésen meg próbán lesztek, vagy vigyük elvonóra. De persze onnan is meglépne mint tavaly. - mondta Eunhee. Halkan vettem magamra a ruhám, cipőm, meg a dolgaim, és nagyon halkan kiosontam. Elmentem sétálni. Vettem cigit, meg egy vodkát.
-Nem kell bébiszitter nekem.  - morogtam. Leültem az egyik padra, és meggyújtottam egy cigit, kapucnit a fejemre vettem, és előre dőlve figyeltem a füstött. Tényleg ennyire rossz lenne a helyzet?